Vérvételen voltam

ma, kellett a kiskönyvbe :)
A sztori:
Kell a vérvétel mindenképpen, de mikor??? Szinte lehetetlennek tűnik elintézni az én munkarendemmel: kartonzó -> nőgyogyirendelés beutalóért -> labor. Ráadásul a mai két lyukasórámból is egy ugrott (helyettesítés). Mindegy, megértőnek bizonyult a Zolibácsi, elmegyek mindenképpen, végigülöm amit kell, aztán ha nem érek vissza akkor tel., szélnekeresztik a gyerekeket aztán majd pótolunk. Hát nem volt rá szükség! Karcsi telefonált az apukájának, aki a laborban góré, hogy kb. délben megyek, vegyenek előre. Mer rendes :) A kartonzóban vártam így a legtöbbet, de aztán mondták, hogy felmehetek. A rendelésen millióan voltak, hmmm mondom magamban itt bálhééé lössz, ha belibbenek mindenki előtt mondván nekem csak egy papír kell. De ó micsoda mázli, a dokker pont nem volt benn, így sittysutty megírták nekem az asszisztensek a szépüzenetet, amivel átslattyog laborba, bedob, 2 perc múlva be is hívtak :) Kiderült, a hölgy lánya, aki a vért levette hozzánk jár a suliba, így addig beszélgettünk, hogy el is felejtettem elfordulni, amikor szúrt, félig láttam brrr... Visszaérve a suliba kicsit remegősen bedöntöttem egy kólát, meg csaptam egy jutalom-zabbantást (még az órából is volt 5 perc, meg a szünet) :) Ja, és a legjobb, hogy Apa (mármint P) velem volt a kórházban, pont a városból ment hazafelé, meglátta a kocsit és bejött hozzám :) LOVE :)